Kemenesalján, a Kis-Somlyó hegytől nem messze délre, Jánosháza közelében fekszik a 334 lakosú kis település. Határának enyhén hullámos felszínét főként szántóföldek uralják, de a falutól alig félóra járásra már nagyobb kiterjedésű erdőket is találunk.
  Közlekedési helyzete kedvező, ugyanis a község a 8-as és a 84-es főút által közrezárt területen helyezkedik el, nem messze a két út kereszteződésétől. Jánosházától alig több, mint 3 km.

Neve először 1290-ben bukkan fel az oklevelekben, Dwka alakban, (tehát ugyanúgy ejtették, mint ma). Jobbára kisnemesi falu volt, 1768-ban 8 család (közülük négy Dukai Takách) birtokait írták össze. A török korban először Fehérvárra, majd Kanizsára fizettek adót, egészen 1638-ig.
  A történelem viharai két települést is elsodortak a környékről. Duka keleti határában állt Bocsor, melyet 1393-ban említettek először Bochor néven. Kisnemesi birtokban volt, 1610-ben még bizonyíthatóan hódolt a töröknek, 1690-ben pedig már mint elpusztult települést tartották nyilván. A másik falu, Fenyér, a Keléd felé vezető út mentén állt egykor. 1397-ből származik az első adat (Fenyr). Egytelkes nemesek lakták. 1599-ben már elhagyott hely volt, bár ekkor még egy nemes élt itt. 1726-ban már csak mint puszta került szóba.
Az enyészeté lett falvak, többek között a Jánosháza határában állt Vérkő emlékét őrzi egy kis népi mondóka:
  "Vérkő, Bocor, Fenyér,
  Ott terem a krumpli, kukorica, kenyér,
  Onnan jön a nagy csikorogva megrakott szekér"

  A község híres alakja Dukai Takách Judit költőnő, aki 1795-ben itt született. Versei főleg kéziratos formában terjedtek.

Nevezetességek

Fontosabb címek