A néhány száz lakosú kis település Celldömölktől délre, a Ság-hegy közelében, a Kodó patak völgyében húzódik meg. Határának csak egy része szántóföld, a Kodó mellékét többnyire rétek, legelők és erdők kísérik. Közigazgatásilag ma nem önálló település, Celldömölkhöz tartozik.
  Megközelítése legkönnyebben Celldömölk felől, a Jánosháza felé tartó úton lehetséges.

Területe már a korai időkben lakott volt, a Guta-dűlőben bronzkori raktárkészletre bukkantak, míg a Dercóna-dűlőben római kori villa falait találták meg, melynek terrazzós padozata, falfreskói, fürdőmedencéje volt. A leletek tanúsága szerint nagyobb központ lehetett a mai Bokodpuszta környékén. Valójában Bokod, a ma már csak "pusztaként" említett település volt a régebbi, Izsákfa ennek határában később keletkezett. Először 1435-ben említették, a mai nevén (Isakfalua), így feltehetően a 14-15. században alakulhatott ki. Nevét alapítójáról, vagy tulajdonosáról kaphatta. Érdekes az egyik, 1516-ban keltezett írásban szereplő neve: Isaakfalwa al nom Kys Bokod), mert arra utal, hogy Bokodnál később jött létre.
  A falut többnyire egytelkes nemesek lakták, de története során mindig volt itt egy-két nevesebb családnak is birtoka, ilyenek voltak a 16. században a Choronok, majd később a medgyesi Somogyiak.
  1584-ben Rudolf király vámszedési jogot adott Márky János helyettes nádornak, a Kodó patak hídjának felépítése ellenében.
  Izsákfát sem kerülték el a török pusztítások, 1571-ben elhagyott faluként írták össze, 1606-ban Bocskai nádor katonáit szállásolták ide, de valószínű, hogy a későbbi portyázásokból sem maradtak ki.
  A falu déli részén, a Kodó patak feletti dombon állt a 16. században Márk János zalai alispán kastélya. Az oklevelek 1542-ben említik először. A fentebb említett Bocskai-féle felkelés idején hajdúkat szállásoltak el benne. Később Nádasdy Tamás birtokába került. 1617-ben Kerecsényi Bálint egerszegi vajda, Hees Pál lenti várkapitány és más végvári katonák feldúlták és kifosztották a kastélyt. Az ügynek nagy visszhangja volt, mert még Mátyás király 1618. évi 30. törvénycikkelyében is foglalkozott a kastély pusztulásával, megadva Nádasdy Tamásnak a megtorlás jogát.
  A falu egyházi téren 1698-ban Nemeskocshoz, 1758-ban pedig Alsósághoz tartozott, önálló plébániává csak 1890-ben lett. Katolikus templomát 1798 és 1803 között építették.
  Izsákfán született a híres, talán egyik utolsó betyár, Savanyú Jóska. 1841. szeptember 12-én keresztelték meg az alsósági templomban, állítólagos szülői háza ma is áll a templom közelében.

Nevezetességek

• Római katolikus templom
  
    A Nepomuki Szent Jánosról nevezett templomot 1798 és 1803 között építették, klasszicista stílusban. Bejárata mellett a község világháborús áldozatainak nevét megörökítő emléktáblákat helyeztek el. A karzaton a Somogyi család címere látható. Története során többször átépítették, 1876-ban új tetőt, 1885-ben új toronysisakot kapott, 1906-ban készítették orgonáját. Utolsó nagy javítására 1992-ben került sor. Oltárképe Nepomuki Szent János mártírhalálát ábrázolja. Az régi kép az idők során tönkrement, a mai képet az eredetiről másolta Éder Bécs 1850-ben.
  
  
• Somogyi-kúria
  
    Feltehetően Somogyi Ferenc tábornok építtette az 1720-as években, barokk stílusban. A kúriában született Izsákfa történetének egyik legnagyobb alakja, Somogyi János, aki szép pályát futott be, Vas megye másodalispáni tisztjétől az alkancellári rangig. Érdemei elismeréseként I. Ferenc király 1806-ban grófi rangra emelte. Támogatta a művészeteket, ő emeltette a község katolikus templomát is.
    Az épületet később fia, Somogyi József klasszicista stílusban átépíttette. Ezután a Wallis családra szállt a birtok, ekkor főként nyárilaknak használták. 1916-ban ismét átépítették, az udvari oldalon húzódó folyosót megszüntették. Wallis grófnő halála után a Pannonhalmi Bencés Főapátságra hagyta az épületet, ahol római katolikus elemi iskola, és tanítói lakás volt ezekben az időkben. Az államosítás után magtárat, majd kultúrházat működtettek falai között, de volt többek között óvodai konyha, könyvtár, orvosi rendelő is. Napjainkban könyvtárként, klubhelyiségként, és lakásként hasznosítják.