Kemenesalja délkeleti sarkában, közvetlenül Vas és Veszprém megyék határánál, erdők által körbevéve találhatjuk az alig száz lakosú települést. Környékét a Kemenesalja lankás-dombos, hullámos síksága alkotja, melyen a falu körül főleg mezőgazdasági területek húzódnak. A falutól északra a Mosó-árok forrásvidékén napjainkban is mocsaras, fás, nádasos bozót terül el, míg dél felé, a szélső házak után már kiterjedt erdőségek borítják a tájat. Ugyancsak vannak erdők szép számmal kicsit távolabb, a falutól 1-2 km-re keleti és nyugati irányban is.
  Nagy forgalmú út nem érinti a községet, de megközelítése mégsem nehéz: nem messze tőle halad el a 8-as főút, ahonnan a Jánosháza felőli elágazástól délnyugat felé tartva mintegy 4 km-es mellékúton érhetjük el. Legközelebbi vasútállomás ugyancsak Jánosházán található, ahonnan a falu még kb. 6 km-re fekszik.

Az államalapítás után nem sokkal már földvár állt itt, mely azonban az idők során elpusztult. Nevét először egy 15. századi írott forrás említi (Kylyd, 1468). Az első időkben Kelédi Gál volt a birtokosa, majd később a Békássy családé lett. A török idők nagyon megviselték a falut, lakói elhagyták, több, mint 200 éven át lakatlan volt. Csak a 18. században népesítették be újra, ekkor már szőlőtermesztéséről is megemlékezett az írás. Az 1830-as évektől tekintik újra falunak. A 19. század végén jellegzetes cselédközség volt, a kastély és a majorépület mellé épített többlakásos cselédházakban élt a lakosság zöme, mellettük akkor mindössze 11 magánházat tartottak számon.
  A szépen gyarapodó község fejlődését néhány földesúri családnak köszönhette, nevezetesen a Szentgyörgyvölgyi Horváth- és a Budovácz családoknak, valamint Szent-Iványi Egonnak, kik virágzó gazdaságot hoztak itt létre. Nemesített gabona, cukorrépa, burgonya, herefélék és zöldségek termesztésével foglalkoztak. A község határában egy tízholdas bekerített méhészet, 17 holdas halastóban pontytenyészet, mellette díszfácán-tenyészet volt. A birtokon az 1860-as években szeszgyár is épült finomítóval. Később rum- és likőrgyár, gőzmalom, fűrésztelep és villanytelep is létesült. Az 1945 utáni államosítással mindezeknek vége szakadt, a község így hanyatlásnak indult. Az egykori létesítményeknek épületei még többnyire állnak ugyan, de a bennük zajló élet már a múlté.

Nevezetességek

• Szent-Iványi kúria
  
    Az épület valószínűleg a XVIII. század végén emeltette a szentgyörgyi Horváth család, felhasználva a közelben lévő, korabeli térképeken még feltüntetett romtemplom köveit. 1859-es elárverezése után Krása Manó vásárolta meg a kúriát, aki jelentős fejlesztéseket végzett a birtok gazdaságán. 1915-ben adta el a Szent-Ivány Oszkárnak, kinek fia, Egon tovább gazdálkodott, szeszgyárakat, gőzmalmot hozott létre. Egy 1923-as tűzeset után felújították az épületet, ekkor kapta jellegetes manzárdtetejét. A háború után is Szent-Ivány Egoné maradt egészen 1952-ig. Az államosítás után teljesen átalakították, később tanácsház és tsz-iroda működött falai között. Ma lakóházként és üdölőként szolgál.
  
  
• Harangláb
  
    Mivel a községnek nincs temploma, mindössze ez a kis harangláb az egyetlen szakrális építmény. A falu lakói azonban napjainkban tervezik egy valódi templom felépítését. (Részleteket a község honlapján találunk).

Fontosabb címek

• Polgármesteri hivatal
    Cím: 9549 Keléd
    Telefon: 95/456-016
  

• Keléd templomot épít - honlap
  
  
• Térkép