![]() |
Az alig 200 lakosú település Kemenesalja északkeleti részén, a Cinca patak mellett fekszik.
Határa jellegzetes kemenesaljai hullámos síkság, mely szinte teljes egészében mezőgazdasági
művelés alatt áll, bár találunk kisebb erdőfoltokat a falu nyugati és délkeleti határában is.
A Cinca partjai mentén még itt-ott fellelhetők az egykori árterek növényzetének maradványai.
Mellékága, a kicsiny Rőke ér felső szakaszánál, a Cser elsimuló lankái alatt vizenyős rétek
borítják a felszínt.
A községet elkerülik a nagyobb forgalmú utak, legegyszerűbben Celldömölk felől,
a Vönöck(-Kenyeri) irányába tartó úton közelíthetjük meg. Legközelebbi vasútállomás Celldömölkön
van, kb 4 km-re.
A falu határa ősidők óta lakott hely, ezt bizonyítják azok a régészeti leletek, melyek a
Felső-Marcal-melléke dűlőből, illetve a Cinca pataktól északra emelkedő dombhátról gyűjtöttek
be. Köztük találhatóak újkőkori, réz-és bronzkori, valamint bronzkor végi emlékek is. Az innen
származó bronzkincs többek között kard-, sarló-, és baltatöredékek, ma a Nemzeti Múzeumban
láthatóak.
A római idők emléke az a korabeli hadiút, amely a falu határában, Kemenessömjén -
Vönöck irányába vezetett. Kiemelkedő, kavicsos domborulatként nyomai még ma is fellelhetők a
szántásokon.
Első írásos említése (Zenthmarton) már templomára is utal. 1592-ben
hódolt először a törököknek. 1643-ban engedélyt kértek a megyétől a hódolásra, vagy segítséget
a támadók ellen, hogy lakóhelyükön maradhassanak. Mindezek ellenére 1685-ben elnéptelenedett
településként tartották számon.
Története során korábban többnyire kisnemesek birtokolták, 1744-ben a 143 férfiból
77 volt nemes. Hosszú ideig a környék jelentős evangélikus vallási központja volt, Vönöck
és Szentmárton közös prédikátora lakott itt.
Nevezetességek
Fontosabb címek