![]() |
Nemeskeresztúr a Marcal mellékén, Kemenesalja és egyben Vas megye délkeleti sarkában fekszik.
Határa többnyire enyhén hullámos síkság. Kelet-délkelet felé, kb. 1 km-re folyik az itt még csak
nagyobb patakra emlékeztető Marcal, partjait rétek kísérik. Egykori ártere ma mezőgazdasági
művelés alatt áll. A községet észak és dél felől nagyobb erdőtömbök fogják közre. A falu két
párhuzamos utcája között kis ér folydogál.
Megközelíthetősége jó, a 84-es (balatoni) főút közvetlenül a falu sarkánál halad
el, ahonnan egy rövid bekötőúton térhetünk be a településre. A 8-as főút sincs messze: kb. 3 km-re,
Jánosházánál dél felé letérve is eljuthatunk ide. A Celldömölk-Tapolca vasútvonalon megállóhellyel is
rendelkezik a község.
A települést először 1332-ben említik az írások Sancta Crux alakban, magyarul 1465-ben
írták le (Kerezthwr). Neve utal történetére: birtokosai helybeli köznemesek voltak, a Szent
Kereszt felmagasztalásának szentelt római katolikus temploma már a 14. században állt, mai alakját
az 1745 körüli újjáépítés során nyerte. 1704-ben Gróf Károlyi Sándor, Rákóczi fejedelem vezérlő tábornoka
az akkor Németkeresztúrnak nevezett településről, mint a kuruc hadsereg dunántúli kiképző táborából
bocsátotta ki a hadsereg szabályzatát és a katonai eskü szövegét.
A 17. század közepén csaknem elnéptelenedett a falu, míg ma több, mint 350-en élnek
itt.
A hozzátartozó egykori Alsókeresztúr neve 1549-ben bukkan fel először. Korábban
a somlói, majd a jánosházai uradalom része volt, de a Fitos családnak is voltak itt birtokai.
A falu építészetében már a Vasi-Hegyhát hatása érződik: telkei lazábban beépítettek,
a házak előtt gyakoribb a kiskert. A faluképben nem a Kemenesaljára jellemző falazott kerítések
dominálnak, a régi portáknak inkább léc- és sövénykerítése van.
Nevezetességek
Fontosabb címek