Nemeskeresztúr a Marcal mellékén, Kemenesalja és egyben Vas megye délkeleti sarkában fekszik. Határa többnyire enyhén hullámos síkság. Kelet-délkelet felé, kb. 1 km-re folyik az itt még csak nagyobb patakra emlékeztető Marcal, partjait rétek kísérik. Egykori ártere ma mezőgazdasági művelés alatt áll. A községet észak és dél felől nagyobb erdőtömbök fogják közre. A falu két párhuzamos utcája között kis ér folydogál.
  Megközelíthetősége jó, a 84-es (balatoni) főút közvetlenül a falu sarkánál halad el, ahonnan egy rövid bekötőúton térhetünk be a településre. A 8-as főút sincs messze: kb. 3 km-re, Jánosházánál dél felé letérve is eljuthatunk ide. A Celldömölk-Tapolca vasútvonalon megállóhellyel is rendelkezik a község.

A települést először 1332-ben említik az írások Sancta Crux alakban, magyarul 1465-ben írták le (Kerezthwr). Neve utal történetére: birtokosai helybeli köznemesek voltak, a Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt római katolikus temploma már a 14. században állt, mai alakját az 1745 körüli újjáépítés során nyerte. 1704-ben Gróf Károlyi Sándor, Rákóczi fejedelem vezérlő tábornoka az akkor Németkeresztúrnak nevezett településről, mint a kuruc hadsereg dunántúli kiképző táborából bocsátotta ki a hadsereg szabályzatát és a katonai eskü szövegét.
  A 17. század közepén csaknem elnéptelenedett a falu, míg ma több, mint 350-en élnek itt.
  A hozzátartozó egykori Alsókeresztúr neve 1549-ben bukkan fel először. Korábban a somlói, majd a jánosházai uradalom része volt, de a Fitos családnak is voltak itt birtokai.
  A falu építészetében már a Vasi-Hegyhát hatása érződik: telkei lazábban beépítettek, a házak előtt gyakoribb a kiskert. A faluképben nem a Kemenesaljára jellemző falazott kerítések dominálnak, a régi portáknak inkább léc- és sövénykerítése van.

Nevezetességek

Fontosabb címek