A Rába völgyében, a Lánka patak torkolatánál, és a Cser északi szegélyén fekvő Pápoc térségünk legészakibb települése. Határa túlnyomórészt sík, igazi "Rábaközi" táj, ahol a folyó menti árteret erdők, a völgyet rétek, szántóföldek borítják. A Cser itt már alig emelkedő lankás platóját távolabb nagy kiterjedésű erdők, és megművelt területek mozaikja borítja.
  Celldömölk felől Vönöckön és Kenyerin keresztül közelíthetjük meg. Másik lehetőségként Sárvárról, az Ostffyasszonyfa-Csönge-Kenyeri falvakon átvezető úton is eljuthatunk ide.

A falu határának déli részén, a Kenyeri-dűlőben az újkőkor végéről-rézkor átmenete idejéről származó településnyomokat találtak egy terepbejárás során. Az Őszhalom kora - kutatás hiányában - ismeretlen.
  Pápoc Kemenesalja egyik legrégibb, talán Szent István korában alapított települése. A helyi néphagyomány két magyarázatot is ismer a község névadására. Az egyik szerint Pápoc "papos hely"-et jelent, utalva arra, hogy a Szent István korából származó településnek temploma és helyben lakó papja is volt. Ezt alátámasztják azok a régészeti kutatások, melyek szerint a község területe már a 11. században lakott volt, a gyepürendszer részeként; feltárt temetőjében 11-14. századi sírokat találtak. A másik legenda szerint a falut régen "Feketeváros"-nak hívták, csak később, a tatárjárás után nevezték el Pápocnak, a várát a tatároktól megvédő Pápoc nevű várkapitányról.
  A ma mintegy 450 lakosú település első írásos említése 1325-ből származik ( Papuch). Akkor kapta meg Kilián, egykori győri prépost birtokát Köcski Sándor Károly Róberttől. Később a pápoci prépost, a Boba, a Kanizsai, a Nádasdy, és az Ostffy családok is szereztek itt területeket.
  1403-ban Stibot vajda Zsigmond hadvezéreként a falu határában mért döntő vereséget a trónkövetelő Nápolyi László seregére.
  A település a középkorban jelentős hetivásáros hely volt, így mezővárosi rangra emelkedett. A forrásokban megemlékeznek kórházáról (ispotály) és alulról fűtött közfürdőjéről. Ezeken kívül gyógykórház, iskola, Ágoston-rendi szerzetesház, malom működött itt. Nagy része volt mindebben az 1340 körül ideköltözött földesúrnak, Magyar Pálnak, és feleségének, Gelsei Pethő (Csap) Margitnak is. Mintegy 250 éves virágzásának a török támadás vetett véget. 1566-ban felégették, később több ízben hódolniuk kellett. 1596-ban, állapotukra való tekintettel, a megye felmentette az adófizetés alól a pápociakat. 1685-ben az elnéptelenedett falvak között említették. Sokáig volt jelentéktelen település, de a 19. századig megmaradt mezővárosi rangja.

Mai formáját 1926-ban nyerte el a község, amikor a szomszédos Szentmiklósfát hozzácsatolták. A falu jelentőségét emelte az is, hogy az 1360-as években Magyar Pálné Gersei Margit két egyházi intézményt alapított itt. Az egyik a prépostság a Megváltó Szent Teste tiszteletére emelt temploma, a másik a Szűz Máriának szentelt Ágoston-rendi kolostor. Az utóbbihoz nagy méretű és díszes templomot is építettek. Az Ágostonok kihalásával a birtok adományozási joga az uralkodóra szállt vissza. Mária Terézia ennek jövedelmeit megosztotta a szombathelyi és a soproni káptalanok között. Ezen intézmények hanyatlását is a török támadás okozta. Az 1698-as összeírás szerint mindkét épületegyüttes romokban hevert, csak egy kis kápolnát tudtak alkalmassá tenni misék tartására.
  A korábbi kolostor épületéből iskolát alakítottak ki, amelyet az 1970-es évek közepén klubkönyvtárrá alakítottak át. A falkutatás során bukkantak a két oldalsó homlokzaton a középkori ablakokra, amelyek közül kiemelkedik a két, utcára néző, jelentős méretű, tölcsérbélletű, csúcsíves, gótikus stílusú ablak. Ekkor derült ki az is, hogy a 18. század végén és az 1890-es évek körül hajtottak végre jelentős átalakításokat.
  A korábbi templom romjainak felhasználásával 1732-ben Milkovits János prépost építette fel a mai templomot.

A település hajdani jelentőségét középkori okleveleink mellett a helyi néphagyomány és a régi helynevek őrzik.
  Híres, "évnegyedes" szombatonkénti vásáraira a "Vásár utca emlékeztet. (Itt pakoltak ki az árusok). A "Hatos malom", "Új malom", "Négyes malom" a Rábán és a Lánkán lévő korai vízimalmokra utal. (A hat kerékkel őrlő Hatos malom Pápocon volt. Jövedelmét 1360-ban a szerzetesek élvezték. A Négyes malmot 1368-as oklevelek említik Miklósfa területén).
  A "Sós tókák", amelyek a pápoci meleg fürdő emlékét őrzik, a közelmúltig az állatok kedvelt itatóhelyeik voltak. Sós ízű vizükből mindig szívesen ittak a marhák. Gyógyhatásukat 1371-ben említik először. Özv. Magyar Pálné úrnő csont- és ízületi bajainak enyhítésére használta, majd az Ágoston-rendi szerzetesekre hagyta a só- és vastartalmú forrást. A szerzetesek fürdőházat és "ispotályt" (kórházat) építettek a forrásra, mely a török időkben elpusztult, forrása eldugult.

Az 1980-as évek közepén Pálos Ede győri főreáliskolai tanár megtalált vázlatfüzetei révén újabb adatok kerültek elő Pápoc népi építészetére vonatkozóan. Pálos vázlatai 1906-1907-ben készültek. Több "üstökös", faragott homlokzati hosszúágassal, "fülessel" rendelkező házat talált. Ahogy írja: "Pápocon egykor sok "üstökös" ház volt. Az utolsó tüzek kipusztították ezt a fajtát. A falak töméssel készültek, kémény nincs. Szabad konyha, szabad tűzhely volt az ilyen üstökös házban... A ház előtti rész az üstök. "Kiülnek az üstökre."... Másféle ház többnyire oromfalas, és cseréppel van fedve. Gyakoriak a tornácos házak."

Szentmiklósfa

Az 1926-ban Pápochoz csatolt települést először 1362-ben említik az oklevelek (Myklousfalva). Ennél korábbi voltát bizonyítja neve, melyet az egykor itt állt templom védőszentjéről kapott.
  A 14. században a győri püspök volt a birtokosa. 1570-ben Thury György portáiról is esett szó, de a század végén már a pápoci prépost tulajdonaként tartották számon.
  Korai története során sem volt túl nagy település, és a török háborúk idején tovább csökkent a lakosság száma. Az 1910-es években viszont már több, mint háromszázan éltek itt.
  Szent Miklósnak szentelt temploma 1592-ben még állt. Egy évszázaddal később már romos volt, de a környékbeli templomokhoz képest még viszonylag ép. A körülötte levő temetőben akkor időnként még temettek is. A következő században viszont teljesen elpusztult.

Nevezetességek

• Római katolikus plébániatemplom (alsó, jobb oldali kép)
  
    A Legszentebb Megváltóról elnevezett templomot Milkovits János prépost a korábbi templom romjain építette 1732-ben. A 15. századi szentélyű barokk épület mellé 1883-ban építettek két mellékhajót.
    A háromhajós épület szentélye sokszög záródású. A homlokzat felett magasodik a harang alakú sisakkal fedett torony. Az egyenes szemöldökű főbejárat mellett két törtíves szemöldökű mellékbejárat látható. A szentélyben három gótikus ablakot fülkeszerűen mutattak be. Az empire oltár mellett Szent Katalin és Szent Borbála barokk szobra áll. Az egyik mellékoltáron Szent Mihály képe látható (Franz Schön munkája, 1818). A szószék klasszicista stílusú.
  
  
• Római katolikus kápolna (középső, bal oldali kép)
  
    Az egykori kolostorhoz szorosan kapcsolódik a 12. században épült, Havas Boldogasszonyról elnevezett templomkápolna. A két épület valamikor összeköttetésben volt, de erre csak az 1975-76-ban végzett felújítás során bukkantak. A négykaréjos, centrális épület bejárata kétlépcsős, félköríves, faragott kőből készült. Enyhén kúp alakú tetőzetéből emelkedik ki a kicsiny, nyolcszögű torony, rajta félköríves ikerablakokkal, és barokk gömbsisak fedi. Védettebb belső oldalain megmaradt az eredeti lábazat, az ajtózáradék magasságában pedig a tagozatokat összefogó palmettás díszű fríz. A földszinten és az emeleten román keresztboltozatok láthatók, az emeleten a pillérkötegeket sarokleveles oszlopfők díszítik. A belső lépcső a szomszédos épület felé eső oldalon visz fel az emeletre, itt volt korábban a kapcsolat a két épület között.
  
  

Fontosabb címek

• Polgármesteri hivatal
    Cím: 9515 Pápoc, Sárvári u. 1.
    Telefon: 95/392-001
  
  
• Térkép