Szergény, Vas megye legkeletibb települése, a Marcal mentén található. Északra a Kemeneshát (Cser) itt már egyre inkább lealacsonyodó, síkságba simuló lankái keretezik a határt, melyet némi erdőfoltokkal tarkított szántóföldek borítanak. A község határának jelentősebb, déli-keleti részét a Marcal melléke foglalja el, ahol a megművelt területek mellett réteket is találunk. Itt fogadja be a Marcal két kis mellékágát, a Kemenes lejtői felől folydogáló csekély vizű Börhend-patakot, és a túloldalon, a Bakonyalja irányából érkező Hajagost. Érdekes részlete a tájnak a Kemenesmagasi felé eső határrészen emelkedő alacsony dombcsoport, mely észrevehetően elkülönül a környező síkságtól. Ezek vulkanikus eredetűek, anyaguk bazalttufa. A lágy vonalú kis halmok tetejét részben erdők fedik, és egy - ma már felhagyott - kőbánya is található egyikük fennsíkján.
  A falu távol esik a forgalmasabb főutaktól, így megközelítése nem a legegyszerűbb. Celldömölk irányából a Vönöck-Kemenesmagasi útvonalon, majd ezután jobbra letérve érhetünk ide. Veszprém megyéből Nemesszalóknál kell lefordulni észak felé, így Vináron keresztül juthatunk a községbe. Legközelebbi vasúti megállóhely Vinár, kb 3-4 km-re.

A falutól délnyugatra, a Marcal mentén található vizenyős terepből kiemelkedő száraz területről, a Szergényi-dombról jellegtelen őskori leletek kerültek a Savaria Múzeumba. Ugyanitt római kori településre (villára?) utaló edénytöredékeket is begyűjtöttek. A másik ilyen korú telepnyomról a községtől északnyugatra eső Taksi-dűlő, illetve Kőfejtő részről tudunk, ahol a kőből kirakott római kori forrásfoglalás ma is látható.
  A helység melletti révátkelőről már Károly Róbert király egy 1323-ban kelt oklevelében említés történt, a környéken elterülő kisnemesi birtokokat 1373-ban Nyéki Lőrinc fiai kapták meg. A falu neve először 1408-ban bukkan fel az iratokban, Zergyn néven. A 15. században a Garay család volt a birtokosa (a somlói váruradalom részeként), 1434-ben pedig már Kanizsai Lászlót említik tulajdonosként. Az uradalom sorsát osztva több birtokos kezén ment keresztül, 1495-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek lett a földesura.
  A 16. században Ugod várának tartozéka volt. I. Ferdinánd 1528-ban adományozta Várallyai Horváth Jánosnak. Később birtokosai voltak a Nádasdyak, Balassák, majd az Erdődieké lett a jánosházai uradalom részeként.
  A törökök 1549-től hódoltatták, de folyamatosan csak Pápa eleste után adóztak.
  A 18. században jelentős számú zsidó kereskedő, kisiparos és bérlő telepedett itt le.
  A település határában folyó Marcalon egykor hajórév is működött a túlparton fekvő Vinárra.
  A község határában, a bevezetőben is említett vulkanikus halmokon a 19. századtól bazalttufát bányásztak.
  Egykori katolikus temploma helyén, amely a 17. század végén kőtornyos, kőszószékes és boltozott szentélyű volt, ma tűzoltószertár áll.

Nevezetességek

• Geist - Magyar Őstermelő Rt. kúriája
  
    (Kolozsvári u. 72.) Erdődy Sándor gróf, a falu földesura itteni birtokai nagyobb részét a 20. század elején a Geist családnak adta el, akik szombathelyi fakereskedők és gyárosok voltak. A Geist család 1913-ban "szergényi" előnévvel nemesi címet kapott.
    A kúriát Geist Lajos építtette fel 1907-08-ban eklektikus stílusban. Halála után fia, Geist Jenő lett a birtok tulajdonosa, aki 1927-től kormányfőtanácsosi címet viselt, illetve hét évig a szombathelyi izraelita hitközség elnöki posztját töltötte be. Az I. világháború után a birtokot és a kúriát a Geist család eladta a Magyar Őstermelők Részvénytársaságának. Tőlük sajátították ki 1945-ben az épületet, melyben tanácsi kirendeltséget és orvosi rendelőt helyeztek el. Napjainkban polgármesteri hivatal, orvosi rendelő és óvoda működik az épületben.
  
  
• Evangélikus templom
  
    Épült: 1790-ben.
  
  

Fontosabb címek

• Polgármesteri hivatal
    Cím: 9523 Szergény, Kolozsvári u. 72.
    Telefon: 95/482-001
  
  
• Térkép
• Szergény honlapja