Kemenesalja középső részén, a Cinca patak mellékén, nem messze a Ság-hegytől és Celldömölk várostól találhatjuk az alig több, mint 250 lakosú községet. Határa túlnyomórészt sík vagy enyhén hullámos, mezőgazdasági terület. Délre, a Cinca mentén található a határ legalacsonyabban fekvő része, míg észak-északnyugat felé a felszín fokozatosan emelkedik, és a peremén szőlőhegyekkel, gyümölcsösökkel, majd feljebb erdőkkel borított Cser fennsíkjába olvad át.
  Tokorcshoz tartozik az északi irányban, alig több, mint 1 km-re, a szőlőhegy lankái alatt fekvő Újmihályfa.
  Közlekedési adottságai jók: a Sárvár-Celldömölk főút átszeli a községet. Celldömölk innen mindössze 3-4 km. A legközelebbi vasúti megálló Kemenesmihályfán található, 2 km-re.

A Pityer-dombon, Tokorcs és Nagysimonyi között, az Intaházára vezető út mellett terül el az újkőkori, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra időszakának települése. A falutól nyugatra a Kis-Harasztban rézkori települési emlékeket is gyűjtöttek.
  A település neve elsősorban római kori emlékei révén ismert. Határából 1982-ben egy nagyméretű bronzedényben került elő az a 10789 db bronz érmét, és mezőgazdasági eszközöket (őrlőkő alsó része, ekevas, csákányok, vaskolomp, stb.) tartalmazó, i. sz. 378 körül elrejtett római kori kincslelet, amelyet a népvándorláskori népek egyre erősödő betörésével hoz kapcsolatba a történettudomány.
  A falu első okleveles említése 1237-ből származik (Tucurch). Első ismert birtokosai a Sitkeyek voltak, de a későbbiekben már a Dömölkyek, Kisfaludyak, Esterházyak is voltak itt tulajdonosok. A 18. századtól egy része a Felsőbüki Nagy, és a Batthyány családé lett.
  1567-ben német zsoldosok Sitkey Mihály türjei prépost 11 jobbágyának 100 Ft kárt okoztak. A feljegyzések szerint 1588-ban, 1598-ban és 1610-ben hódoltak a fehérvári és pápai törököknek. Bethlen Gábor hadjárata idején a törökök elfogtak egy falubelit, akit kiváltottak, de a tokorcsiak folyamatosan ezután sem voltak hajlandók adózni.
  Szőlőhegyét 1601-ben említik először.

Újmihályfa

1857-ben már egyben számlálták a két település lakosságát, de hivatalosan csak 1890-ben egyesült Tokorcscsal.
  Népiesen gyakran Szatyorszegnek is nevezték, mert olyan kicsi volt, hogy egy szatyorban is elfért volna. A hagyományok szerint valamikor a Cseren volt a falu, de mivel ott nem találtak vizet, ezért leköltöztek. Első írásos nyoma 1767-ből származik. A 19. században inkább pusztaként tartották számon. Szőlőtermesztésére utal az is, hogy a környéken egy fekete szőlőfajtát máig Újmihályfainak neveznek.

Tokorcs idegenforgalmában fellendülést hozott az AeroSág repülőterének létesítése. Sétarepülésen kívül lehetőség van itt lovaglásra, étterem, tekepálya, vendégszobák várják az érdeklődőket.

Nevezetességek

Fontosabb címek