Területünk nagyobb, délkeleti része, csaknem egész Kemenesalja a Marcal vízgyűjtő
területéhez tartozik, csak a Kemeneshát északnyugati oldaláról folynak a vizek a Rába felé.
A vízválasztó vonal a dombvonulat délkeleti peremén fut végig.
A Cser kavicsplatóján, ahol környezetéhez képest a csapadék is kevesebb, nem
alakult ki felszíni vízhálózat. A környező síkság - különösen a Marcal-medence - ellenben
bővelkedik vízfolyásokban.
Legnagyobb folyónk a Rába, lényegében a térség valamennyi vízfolyását -közvetve
vagy közvetlenül - ő gyűjti össze. Ausztriában, a Fischbachi-Alpok rengetegeiben ered, 1200 m
magasságban, Passail felett. Fő forráságai még a Lapincs, és a Wechsel magaslatai alatt eredő
Feistritz. Mintegy 100 km megtétele után érkezik Magyarországra, ahol jobb felől az Őrség,
Vasi-hegyhát, majd a Kemeneshát dombvonulatai kísérik futását. Várkesző környékén ér ki a
Rábaköz, illetve a Kisalföld síkjára, végül Győrnél egyesül befogadójával, a Mosoni-Dunával.
A Rába hazánk azon folyói közé tartozik, amelyek legjobban megőrizték eredeti,
érintetlen, természetes jellegüket. Bár a meder Sárvár alatt már többé-kevésbé szabályozott,
de a víz munkája, partokat építő-romboló tevékenysége itt is igazi "vadvíz" külsőt adnak a
folyónak.
A partokat borító, szinte áthatolhatatlan sűrű erdők, gyakran szakadékos
magaspartok, kis szigetek, kavicszátonyok, holtágak, bedőlt fák, és az örökké változó, örvénylő,
szeszélyesen áramló víz, - mindez hozzájárul ahhoz a sajátos, vadregényes hangulathoz, mely
a Rába sajátja, és amely oly kedveltté teszi a vadvízi túrázók számára is. Mivel viszonylag
mentes a szennyeződéstől, a horgászok körében is kedvelt célpont. Kenyeri és Nick között
duzzasztógát épült a folyón, melynek vízkivételi célja van: innen kapja vizét a Kis-Rába.
A gát mellett kisebb üdülőfalu alakult ki az idők folyamán.
A Rába egyetlen, területünkhöz tarozó mellékvize a Lánka patak. Gérce mellett ered, és rövid felső szakasz után -melyet még a Kemeneshát erdői és rétjei között tesz meg - párhuzamosan halad a Rábával, egészen a Pápocnál levő torkolatáig. Partja mentén egymást követik a települések Ostffyasszonyfától Pápocig. Sajnos, az utóbbi évtizedekben vize már Ostffyasszonyfáig sem jut el, - állítólag öntözési célokra hasznosítják - így medre az alsóbb szakaszokon többnyire száraz.
Másik jelentősebb folyónk, egyben kistájunk keleti részének névadója a Marcal.
A Keszthelyi-hegység északi lejtőjéről, Sümegprága határából indul útjára. Forráságának
tekinthető még a Bakonyból érkező Torna-patak is. 100 km-t tesz meg a Kemenes-vidék és a
Bakonyalja közötti széles völgyében, míg Koroncó közelében találkozik a Rábával.
Ártere egykor nehezen áthatolható, mocsaras vidék volt, nádasok, füzesek, ártéri
erdők szövevénye, melynek arculata teljesen átalakult a szabályozás után. Mára azonban
a Természet sok helyen újra birtokba vette a partokat, ismét megjelentek oly sok évtized után
a bokrok, fák, nádasok. Mellékét legelők, rétek, helyenként szántók, itt-ott erdősávok, fasorok
kísérik. Vízhozama ugyan nem a régi már, de a Bakonyból lefutó patakok árhullámai, mivel
összegződnek medrében, napjainkban is okoznak kisebb áradásokat. Lassan folydogáló, csendes
vizében sokfajta hal él, így szívesen töltik partjain szabadidejüket a horgászok.
A Marcal kemenesaljai mellékpatakjai közül hármat kell itt megemlítenünk, ezek, fentről lefelé haladva a Mosó-árok, Kodó (ennek jelentősebb mellékvize a Csikászó-patak), és a Cinca. Mindannyian a Kemeneshát keleti részének kavicstakarója alól kibukkanó forrásokból táplálkoznak. Felszínalakító munkájukkal nagyban hozzájárultak a kemenesaljai táj mai képének kialakításában. Völgyeik kis esésűek, szélesek, így - jó termékenységüknek köszönhetően - nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt állnak. Hasonló a helyzet a bakonyaljai patakok esetében is, melyek közül ugyancsak három, - Torna, Hunyor-patak, Szalóki-patak - érintik térségünket.
Természetes állóvizekben szegény a táj, csak kisebb víztározók, kavics- és tőzegbányák helyén keletkezett tavak (Mersevát) találhatók.
A terület talajvíz- és rétegvízellátottsága jó, bár a Cser fennsíkján gyakran nagyon mélyre kell ásni a víz szintjéig. Itt kell megemlítenünk a termálvizeket is, amelyek a Bakony felől idáig lenyúló karbonátos kőzetrétegekből származnak, és Borgáta, valamint Mesteri - és legújabban Celldömölk - fürdőiben hasznosítják.