Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet
Kemenesalja központjában magasodik a vidék ékessége, a 279 m magas Ság-hegy. 1975-ben
nyilvánították védetté. Különös módon éppen az évtizedekig (1910-től 1958-ig) tartó bazaltbányászat,
mely végérvényesen megfosztotta a hegyet eredeti, természetes jellegétől, egyben segített
feltárni geológiai történetét, majd - közvetve - más értékeire is ráirányította a
figyelmet.
A hegyet létrehozó vulkán kb. 5 millió éve volt aktív. Az első időkben aláhulló
vulkáni porból álló rétegekre többszöri kitörés során láva ömlött, mely kemény, ellenálló
bazalttá szilárdult. Ez a szél, víz, hőingadozás által lassan pusztított lávapajzs
megvédte az alatta fekvő, lazább rétegeket. Míg alsóbb lankáin még az egykori pannóniai
beltó homokos üledékeit találjuk, addig a lejtők felső részein a kiszórt vulkáni tufa,
illetve a bazaltperem pusztulása során lesodródott kőzettörmelék borítja a felszínt.
A hegy eredeti alakja nagyjából észak-déli irányban elnyúlt csonkakúp volt,
az enyhén egyenetlen, füves-bokros plató legmagasabb pontja 291 m-ig emelkedett.
A bányászat során a vulkáni pajzs jelentős részét lefejtették, csak a peremeken, és az
egykori kürtő környékén maradtak meg magasabb részek. Az így keletkezett hatalmas kráter
falain feltárul előttünk az 5 millió éves múlt, tanulmányozhatjuk a megmaradt lávapadokat,
kürtőkitöltéseket. Utunkat egy szépen megszerkesztett táblákkal ellátott geológiai
tanösvény segíti.
A Ság-hegy azonban nemcsak geológiai érdekességeiről nevezetes, legalább
ugyanilyen figyelmet érdemel élővilága is, főként ritka fajokat is őrző növényzete.
A hegy geológiai felépítése és lejtésviszonyai sajátos helyi klímát
alakítottak ki, mely jóval szárazabb a környezeténél. Ez a körülmény kedvezett a száraz
pusztai növényfajok megtelepedésének. Az eredeti növényzet a hegy felső részén maradt
meg legtovább, ahol szőlőművelés már nem folyt, viszont a bányászat ezt nagyrészt
elpusztította. Korábban nagyobb számban találtak itt tavaszi héricset, fekete- és
leánykökörcsint, melyek most már csak elvétve fordulnak elő. Ugyanez lett a sorsa az
egykori hegytetőn szép számban élő árvalányhajnak, és a lejtőket fedő karsztbokorerdőknek is.
Jellemző fafajai a molyhos tölgy, a cser, a vadkörte, és az ostorménfa. A fák ritkásabban
álló csoportjait átszövik a sziklagyep kisebb-nagyobb foltjai. Ezek a társulások
nyújtanak otthont a nagy ezerjófűnek, a tarka nősziromnak, a selymes boglárkának, és a
piros kígyószisznek. A bányászat által megzavart területeken másodlagosan szaporodott
el a hegy nyári dísze, az ékes vasvirág. A platóperemi részeken, görgetegkövek által
fedett felszíneken sziklai gyep alakult ki. Tavasszal messze virítanak a sziklai ternye
sárga foltjai, majd ezt követik a fehér varjúháj fehéres virágai. Az északi és az
aranyos fodorka, valamint az édesgyökerű páfrány a kőzetrepedésekben telepedtek meg.
A pikkelypáfrány már kipusztult a hegyről, csak Celldömölk egy kőkerítésén él belőle
2-3 példány.
A terület állatvilága nagyrészt még feltáratlan. Általánosságban elmondható,
hogy a hegy közép-európai elterjedésű állatoknak ad otthont, közülük is főként a
melegebb-szárazabb klímát elviselő, nagy hőingadozást is tűrő fajok gyakoribbak.
A töredékesen fennmaradt karsztbokorerdők megőrizték a rájuk jellemző rovar- és pókfajokat.
A nappali lepkék csekély fajszámmal vannak jelen, ugyanakkor egy-egy faj képviselői nagyobb
egyedszámmal élnek itt, mint például a sakktábla lepke. A sziklagyepekkel mozaikos
szerkezetet alkotó molyhos tölgyesek lepkefajokban szegényebbek. A molyhos tölgy kemény,
bőrszerű levelei egyes bagolylepkéknek, míg a görgeteglejtők zuzmófoltjai számos
zuzmószövőnek jelentenek táplálékot. Tavasszal a nagy potrohú nünükék, és a sároshátú
bogár fekete-szürke példányai gyakoriak. A gyorsan felmelegedő talajon számos sáskafaj
tenyészik, ősszel nemegyszer találkozhatunk a bokrokon, kórókon zsákmányára váró
imádkozó sáskával is.
A hegy száraz klímája miatt a puhatestű fauna szegényes, mindössze a redős
csiga, és a tüskéscsiga számára nyújt megfelelő élőhelyet a terület.
Madárvilága azonban gazdagnak mondható, számos ritkaság fészkel még ma is a
területen. A hetvenes években még költött itt a kövirigó, de azóta nem látták egy példányát
sem. Néhány éve telepedett meg a holló, mely a kráter meredek falán fészkel. A ragadozó
madarak közül gyakran köröz a hegy felett a vörös vércse, illetve több bagyolyfaj
figyelhető meg, így a macskabagoly, a gyöngybagoly, az erdei fülesbagoly, valamint a
kuvik. Egy felhagyott homokbányában néhány gyurgyalagpár talált költőhelyet. Az őszi
madárvonulás idején nagy csapatban gyülekeznek a kráterben az indulásra készülődő
molnárfecskék. Az énekesmadarak közül leggyakoribbak a csuszka, az énekes- és feketerigó,
a fülemüle.
Az ember jelenléte miatt nagyobb testű emlősök ritkán láthatók a hegyen,
ugyanakkor számos kistestű emlős nagy számban tenyészik. Így a közönséges erdei egér, az
erdei pocok, és az utóbbi időkben elszaporodott nyest gyakoriak.
A Ság-hegy kultúrtörténeti emlékeiről sem szabad megfeledkeznünk. Az egykori,
a Cinca, Kodó és a Mágorta mocsaras lapályaival körülzárt, meredek oldalú szigethegy
már az időszámításunk előtti korokban természetes erődként nyújtott otthont a kőkor,
majd a bronz- és vaskor népeinek. Az avarok földvárat emeltek a hegyen, a rómaiak
idején pedig már szőlőt is termesztettek oldalain. A magyar történelem során meghatározó
volt a táj életében a szőlőművelés. Magyar nyelvű hegyközségi törvénykönyve a legrégebbiek
közé tartozik. Napjainkban is híres bortermő vidék, az itteni borok magas savtartalmúak,
étvágygerjesztő hatásúak.
A geofizikai kutatás történetébe is beírta nevét a hegy; Eötvös Loránd 1891-ben
itt végezte el az azóta róla elnevezett torziós ingával egyik kísérletét. Emlékét bazalt
emlékoszlop őrzi a turistaház mellett.
Napjainkban a Ság-hegy Kemenesalja talán legismertebb kirándulóhelyévé vált.
A fentebb már említett, geológiai tanösvény végigvezeti a látogatót a vulkánok világában,
megismertetve a hegy kialakulását, kőzettani felépítését. A turistaház közelében madártani
tanösvény segít felfedezni a terület madárvilágát.
Túráinkhoz legjobb kiindulópont az alsósági (keleti) oldalon épült Sághegy Fogadó,
amely mellett autóparkoló is található, illetve a közeli buszmegállótól is elindulhatunk, ahova
Celldömölkről rendszeresen közlekednek járatok. A fogadótól nem messze, a Sághegy Múzeumban,
a bánya egykori transzformátorházából kialakított épületben ízelítőt láthatunk a hegy
régészeti anyagaiból, bányászatából, szőlőműveléséből, élővilágából. Az Eötvös-féle inga
egy eredeti példányát is kiállították.
Már messziről is feltűnik az 1934-ben felavatott, a magyar történelem egyik
legnagyobb tragédiájára, az ország megcsonkítására emlékeztető Trianoni Kereszt. Felállításához a környékbeli
községek, és a Sághegy Bazaltbánya Rt. is segítséget nyújtottak.
A hegyet érinti a kemenesaljai sárga jelzésű turistaútvonal, mely a jánosházai
vasútállomástól a kemenessömjéni Berzsenyi-pincéig szeli át a tájat. Mesteri felé a sárga
kereszt jelzés vezet le, míg a hegytetőre a sárga háromszög kapaszkodik fel. Ezeken az utakon,
és a kráter sziklavilágát bejáró ösvényeken emlékezetes túrákat tehetünk, gyönyörködhetünk
abban a páratlan panorámában, amely, főként tiszta időben, a csúcsról nyílik.
A kistáj másik, 3,9 millió éves kisebb vulkáni kúpja Borgáta, Egyházashetye, és a róla elnevezett Kissomlyó
községek között emelkedik. Felépítése alapján vélhetően fiatalabb, mint nagyobb testvére, a
Ság-hegy. Felépítésében nagyobb szerepe van a láva mellett a bazalttufának is. Csaknem szabályos
kör alaprajzú, lapos csonkakúp alakú hegy, helyenként meredekebb peremekkel, melyek jóval
szelídebbek, mint rokonainál, itt sziklákkal csak elvétve találkozunk.
A bányászat ezt a hegyet sem kímélte meg, platóján elég méretes - ma már nem
működő - bányaudvar látható. Ennek romboló hatása viszont közel sem volt olyan jelentős, mint
a Ság-hegyen, a hegy kontúrján nem érezteti hatását.
Területét - még a platót is - nagyrészt szőlők borítják, csak néhol találkozunk
kisebb erdőkkel. Egyik nevezetessége a tetőn álló termetes bazaltszikla, a Király-kő, ahol
a legenda szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király megpihent. Oldalán emléktáblát
helyeztek el. Érdekes színfolt még a hegy pereme alatti sziklás mélyedésben, megbúvó, erdővel
övezett "Krátertó". Hegyi sétáink után a hegy alatt fekvő Borgáta termálfürdőjében
frissülhetünk fel.
Királyné gyertyája - Sitkei erdő
Bár térségünkön már részben kívül esik, földrajzi idetartozása miatt érdemes megemlítenünk királyné gyertyája, vagy más néven genyőte klasszikus hazai lelőhelyét Sitke közelében, Nagy György egykori erdejében. A balkáni flóratartomány jellegzetes növénye, melynek gyertyaszálra emlékeztető szárán sugarasan nyílnak fehér virágai. A Dunántúl délnyugati részének ritka faja, melynek elterjedésénak északi határa Vas megyében van. Eszmei értéke 10.000,-Ft. Ez és a környezetében elterülő cseres-tölgyes 1975-től védett.
Kemenesmagasi cseres-molyhos tölgyes
A hajdani, egykor kiterjedtebb cseri legelőerdők maradványa, mely a később mesterségesen ültetett fenyvesek és akácosok között őrzi még a régi, paraszti erdőgazdálkodás nyomait. 1981-ben került védelem alá.