Kissomlyó Kemenesalján, a hasonló nevű hegy lábánál épült. A falutól északra emelkedő, 220 m magas, lapos csonkakúp alakú, vulkanikus eredetű hegy oldalait és tetejét szőlők borítják. Másfelé enyhén dombos, lankás síkságokat találunk, melynek felszínén szántóföldek, rétek, kisebb-nagyobb erdőtömbök egyaránt előfordulnak. Lakossága kb 270 fő.
  Közlekedési helyzete kedvező, közvetlenül a falu dél-délnyugati határában fut a 8-as főútvonal, ahonnan két rövid bekötőúton érkezhetünk a településre.

A honfoglalás előtti időkben avar és szláv népek éltek a területen. Az államalapítás után a karakói várispánsághoz tartozott, nevét 1319-ben említi először okirat (Sumulo). A mai Kissomlyó név a 15. századtól rögzült.
  Az Árpád-kor végén a Héder nemzetség, majd a Somogyi és az Erdődy családok lettek itt jelentősebb birtokosok, ugyanakkor középnemesek is éltek a faluban. Templomáról 1348-ból, plébánosáról 1549-ből való a legkorábbi adat.
  A törököknek 1588-ban adóztak először, melyre később, a hadiszerencsétől függően többször is sor került. A viszontagságok közben a falu teljesen elpusztult, később az eredeti helyétől kicsit eltérve építették újjá.
  A község életében központi szerepe volt a szőlőtermesztésnek, erről már 1452-ből van írásos emlék. Hegyközségi törvényeit 1749-ben foglalták írásba. Az 1850-es években több, mint 100 hold nagyságú volt a szőlőterület, amely a filoxérajárvány hatására felére esett vissza, de akadályozta a termelést az időközben megnyitott bazaltbánya is.
  A 17. században a falu lakóinak többsége az evangélikus hitre tért át, 1783-ban templomot és árvaházat létesítettek.

Nevezetességek

• Római katolikus templom
  
    A Szent Miklósról elnevezett templom középkori eredetű, ezt alaprajza és keleti tájolása is bizonyítja. A felújításkor elvégzett falkutatás során befalazott román és gótikus nyílászárókat fedeztek fel. Ezek szerint építésének két korai periódusa volt. A nyugati rész román, a keleti gótikus stílusban készült. Kiderült az is, hogy a korai támpilléres épületet valamikor alapjáig visszabontották. A belső vakolat alól több faragott kő, és két évszám került elő (1609-1701 és 1710).
    1732-ben vették vissza az evangélikusoktól, majd a korábbi részek felhasználásával barokk stílusban átépítették. 1789-ben tornyot, majd 1822-ben sekrestyét kapott. 1834-ben a kazettás mennyezetet fiókos dongaboltozattal váltották fel.
    Egyhajós, szentélye a nyolcszög oldalaival záródik. A nyugati oldalon található torony alatt van a bejárat. A déli és délkeleti falon félköríves ablakok láthatók. A főoltár a 19. század második feléből való. A szószék copf, a padok népies barokk stílusúak.
  
  
• Evangélikus templom
  
    1783-ban készült, ekkor még, a türelmi rendeletnek megfelelően, torony nélkül emelték. 1904-ben a hajót mintegy egyharmadával bővítették, karzatot építettek, az új főhomlokzat elé tornyot állítottak, harangot is ekkor kapott.
    A négyzet alapú épület főhomlokzatán a torony alól, boltozott előrészből nyíló bejárat mellett még két ajtó található. A hajó felett festett síkmennyezet van, amelyet fa gerendák tagolnak. A kétoldali karzat és a kórus fából készült, amelyet vas oszlopok tartanak. Az orgonát a múlt század végén a helyi nőegylet adományozta. A bejárattal szemben látható a szép, fából faragott oltárszószék, amelyre a mögötte nyíló sekrestyéből lehet feljutni. Oltárképén a megfeszített Jézus látható. A keresztelőmedence kőből, rajta a fedő fából faragott. A falakon még láthatók a korábbi színes festés nyomai, amelyek a későbbi meszelések már jórészt eltüntettek.
  
  
• Hegedüs-kúria (Tornyos-ház)
  
    Az eredetileg Veszprém megyéből származó Hegedüs família már 1742-ben rendelkezett Kissomlyón birtokkal. Az épületet Hegedüs János emeltette az 1920-as évek végén. Szőlőbirtoka és pincészete volt itt, a kúriát nyárilaknak használta. Az államosítás után sokáig TSZ-irodák működtek benne, jelenleg magántulajdonban van, teljesen felújították, lakásként szolgál.
  
  
• Balogh - Róza-kúria
  
    A kúriát feltehetően Balogh József emeltette, aki 1787-ben főszolgabíró, később másodalispán, majd hosszú időn át Vas megye táblabírájaként működött. Az épület jobb oldali része, a szobák teknő- és dongaboltozatainak tanúsága szerint a XVIII. század második felében készült, barokk stílusban. Ezzel szemben a bal oldali traktus síkmennyezetes, ez később, a 19. század első felében épült, alattal dongaboltozatos pince húzódik.
    1842-ben Balogh László táblabíró tulajdonát képezte, ekkor mint kőből és téglából épült, fazsindellyel fedett épületet írták le, mely hat szobából, előszobából és konyhából állt.
    Ezután Balogh Antal, Vas vármegye főszolgabírójának birtokába került, aki 1867-től törvényszéki elnökként működött. A legenda szerint a temetőkápolna mellett egy alagutat épített ki magának, mert Kossuth híve lévén, ezen át menekült fel a hegyre, amikor az osztrák katonák keresték.
    A 20. században első felében már a Róza család volt az épület tulajdonosa, mely Pesten élt állandó jelleggel, tagjai patikusok voltak.
    A II. világháború után az 1960-as évekig posta működött benne, majd magántulajdonba került, és azóta ismét lakóháznak használják.
  
  
• Somogyi - Sívó-kúria
  
    Nem tudni, mikor építtette a Somogyi-család a kúriát, a stílusjegyek alapján sem következtethetünk erre, mert az épületet teljesen átalakították, díszeitől megfosztották.
     Somogyi birtokosról fennmaradt egy anekdota, amely szerint megfogadta, hogy ha fogadott fiát választják meg tanítónak a község iskolájába, akkor az iskola épületét saját költségén felújítja. Mivel kívánsága teljesült, 1900-ban be is váltotta ígéretét.
    Az államosítás után a község kulturális célokra szerette volna hasznosítani, később azonban boltot és kocsmát alakítottak ki benne, napjainkban is ezt a célt szolgálja az átépített kúria.
  
  
• Kis-Somlyó-hegy, Király-kő
  
    

Fontosabb címek

• Polgármesteri hivatal
    Cím: 9555 Kissomlyó, Kossuth Lajos u. 100.
    Telefon: 95/458-217
• Vendégház
    Cím: 9555 Kissomlyó, Kossuth Lajos u. 101.
    Telefon: 95/458-020; mobil: 70/271-4377
    Honlap
  
  
• Térkép