Mesteri a Kemenesalja szívében, a Ság-hegy nyugati lábánál található. Két község, Felső- és Alsómesteri egyesítéséből jött létre. A falutól keletre emelkedő, 279 m magas, csonkakúp alakú Ság-hegy oldalában ősidők óta szőlőt termesztenek. Tetején egykor bazaltbánya működött, melynek nyomán keletkezett gigantikus kráter ma geológiai és turisztikai látványosság. A falu határának többi része már inkább sík jellegű, enyhe lejtőkkel. A hegy alatti lapályos részen, a Mágorta-árok mellett rétek vannak, míg másfelé, a Cinca patak mellékén, és a határ többi részén főként szántóföldeket találhatunk.
  1964-ben, olajkutató fúrás során termálvizet találtak a település határában, melyre az elmúlt évtizedek folyamán családias hangulatú kis fürdő épült fel. Körülötte kisebb üdülőfalu alakult ki.
  2 km-re észak felé, a Cinca mellett fekszik Intaháza, az egykor jelentős település és uradalmi központ. Ma ideggyógyintézet működik területén.
  A községet elkerülik a főbb közlekedési utak. Legkönnyebben Celldömölk felől közelíthető meg, a nemesdömölki templom mellett elágazó úton. Másik lehetőségként a Sárvárt Celldömölkkel összekötő főút Nagysimonyi és Tokorcs közötti elágazásától dél felé tartva, Intaházát érintve érkezhetünk ide.

A község területe már az újkőkortól fogva lakott volt, ennek emlékei részben a Ság-hegyen folytatott bányászat, másrészt az itt már évek óta zajló ásatások nyomán kerültek elő.
  Először 1293-ban említik Mestur néven, de a későbbiekben előfordult a Hernádmesteri, és Erantfalva névalak is. Ezek a 13. században élt, névadó Hernanth magisterre (mesterre) utalnak. A település a 14. században kettészakadt, Alsómesteriben főleg köz- és kisnemesek éltek (erre utal egy 1567-es keltezésű iratban a Nemesmesthery elnevezés), míg a "Felső" részt a Hernádmesteri, az Esterházy, majd a Békássy családok birtokolták.
  A török időkben mindkét falu többször hódolt, 1646-ban, a közeli Köcsköt ért támadás során, mikor azt teljesen elpusztították, Felsőmesteriből 12 lakos került fogságba. 1588-ban mint elpusztult településeket említették.
  A szőlőművelés már a középkorban elkezdődött a Ság-hegy nyugati lejtőin. A szabad, nemesi tulajdonosok hegyközségi szabályaikat a 18. században foglalták írásba.
  Egykor Felsőmesteriben egy évszázados várkastély is állt, melyet 1543-ban említenek először. Egyik első birtokosa az Esterházy család volt, később a Békássyak és a Hertelendyek tulajdonába került. A toronyban és a bástyákban kisebb szobákat alakítottak ki. 1594-ben, a török elleni védelmi rendszer kiépítésekor felvetődött, hogy lebontják, de erre mégsem került sor. 1712-ből maradt fenn az utolsó részletes leírása, ebben még mint emeletes, tornyos épületet említették. A 18. század végi katonai adatfelvételnél is feltüntették. Utolsó birtokosa a felsőbüki Nagy család volt, az államosítás után lakóházként használták, majd az 1970-es évekek elején lebontották. Az egykor hozzá tartozó majorsági épületek az út túloldalán ma is állnak.
  Alsómesteriben bontott el a Savaria Múzeum az 1990-es években egy zsúptetős épületet, mely régi építészeti emlék, a Vasi Múzeumfaluban építették fel újra.
  Nagy változást hozott a község életébe az 1964-ben feltárt termálvíz. 1968-tól kezdődően épült fel a fürdő, ahol először egy 200, majd 5 év múlva egy 300 négyzetméteres medencét adtak át. 1971-ben parcellázták a környéket, és üdülőterületet alakítottak ki.
   A kutatófúrás 1983 m mélységig hatolt, ahonnan a triász korú dolomitrétegek feletti miocén rétegekből tört fel a 47 Celsius-fokos termálvíz. 1982-ben felújították a kutat, ekkortól a feljebb elhelyezkedő, pannon rétegekből származik a fürdő vize.

Nevezetességek

Fontosabb címek