Kemenesalján, a Kis-Somlyó hegy lábánál, a Kodó patak mentén találjuk a 173 lakosú községet, mely az utóbbi évtizedekben termálfürdőjéről vált ismertté. Határa többnyire hullámos, jellegzetes kemenesaljai síkság, megművelt területekkel, a Kodó mellékén rétekkel. A 220 m magas, vulkanikus eredetű Kis-Somlyón régóta szőlőt termesztenek.
  A vasút ugyan elkerüli a környéket (a Sárvár-Zalabér vonal megszüntetése óta), de közúton könnyen megközelíthető: érinti a 84-as főút, melyen Sárvár és Sümeg irányából is idejuthatunk.

Nevének eredetére több elképzelés is született, a legvalószínűbb szerint a magyar avar és gát szavak összetételéből származik. 1356-ban Oborgata -ként említették.
  A település birtokosai állítólag egészen a 16. századig a Héder nemzetség, és leszármazottaik voltak. 1545-ben Batthyány Ferenc vásárolta meg 2210 Ft-ért, de a család sokáig zálogban tartotta, többek között a Wiczay és a Festetich családnál.
  A török időkben sok megpróbáltatásnak voltak kitéve a lakók. 1578-tól Musztafa budai pasának voltak kénytelenek hódolni, miután Batthyány Boldizsárhoz hiába fordultak segítségért. 1608-ban kóborló hajdúk, majd 1619-ben a devecseri vár katonái sarcolták meg őket. Az 1646-os évben pedig a törökök hurcoltak el 50 embert az akkor itt álló 21 házból. Egy 1752-es összeírás szerint 29 jobbágy, 5 házzal rendelkező, és 2 ház nélküli zsellér lakta a falut. Köztük többen német nyelvűek voltak, így elképzelhető, hogy időközben német telepeseket is költöztettek ide.
  A későbbi időkben a Batthyányak az intai uradalomhoz csatolták a falut, amelynek során több mezőgazdasági fejlesztésre is sor került: 1795-ben 88 holdnyi mocsarat csapoltak le, a helyi lakosok pedig 11 éves adómentességet kaptak, amennyiben a Kis-Somlyó oldalán szőlőt telepítenek. A szőlőhegy mindig is jelentős szerepet töltött be a falu életében, a 18.században egyre nagyobb területet vontak be a szőlőművelésbe. Már 1740-ben írott hegyközségi törvénye volt, melyet gróf Esterházy Johanna nevében adtak ki. A hagyományos szőlőkultúra megőrzéséért sokat tett Vajda Lajos, akinek a hegy tetején álló pincéjében a magyar irodalmi élet több nagy alakja is megfordult. Az ő kezdeményezésére helyezték el a Király-kőn, a hegy egyik nevezetességén az emléktáblát.
  1964-ben, olajkutató fúrás közben találtak rá a 732 m mélységből feltörő, 47 Celsius fokos termálvízre, melynek hasznosítására az 1970-es években fürdő épült. Körülötte az évek során kisebb üdülőfalu alakult ki.

Nevezetességek

Fontosabb címek