Kissomlyó Kemenesalján, a hasonló nevű hegy lábánál épült. A falutól északra emelkedő, 220 m magas, lapos csonkakúp alakú, vulkanikus eredetű hegy oldalait és tetejét szőlők borítják. Másfelé enyhén dombos, lankás síkságokat találunk, melynek felszínén szántóföldek, rétek, kisebb-nagyobb erdőtömbök egyaránt előfordulnak. Lakossága kb 270 fő.
  Közlekedési helyzete kedvező, közvetlenül a falu dél-délnyugati határában fut a 8-as főútvonal, ahonnan két rövid bekötőúton érkezhetünk a településre.

A honfoglalás előtti időkben avar és szláv népek éltek a területen. Az államalapítás után a karakói várispánsághoz tartozott, nevét 1319-ben említi először okirat (Sumulo). A mai Kissomlyó név a 15. századtól rögzült.
  Az Árpád-kor végén a Héder nemzetség, majd a Somogyi és az Erdődy családok lettek itt jelentősebb birtokosok, ugyanakkor középnemesek is éltek a faluban. Templomáról 1348-ból, plébánosáról 1549-ből való a legkorábbi adat.
  A törököknek 1588-ban adóztak először, melyre később, a hadiszerencsétől függően többször is sor került. A viszontagságok közben a falu teljesen elpusztult, később az eredeti helyétől kicsit eltérve építették újjá.
  A község életében központi szerepe volt a szőlőtermesztésnek, erről már 1452-ből van írásos emlék. Hegyközségi törvényeit 1749-ben foglalták írásba. Az 1850-es években több, mint 100 hold nagyságú volt a szőlőterület, amely a filoxérajárvány hatására felére esett vissza, de akadályozta a termelést az időközben megnyitott bazaltbánya is.
  A 17. században a falu lakóinak többsége az evangélikus hitre tért át, 1783-ban templomot és árvaházat létesítettek.

Nevezetességek

Fontosabb címek